Pár napja olvastam egy cikket, amiben egy texasi nő azzal büntette a gyerekét, hogy egy áruház wc-jében csináltatott vele fekvőtámaszokat. Ennek a hírnek az apropóján néhány gondolat a gyermekbántalmazásról:

„Csak a fenekére csaptam.”

A felmérések szerint a bántalmazók legalább kilencven százalékában a szülők az elkövetők, és a az áldozatok nagy része 5 évesnél fiatalabb. Rengeteg szülő veri a gyerekét, különböző módokon, amivel ha szembesítenéd nem ismerné el, sőt, valószínűleg felháborodna. „Csak a fenekére csaptam.” Persze egy-két ütésnél megállnak, hogy ne maradjon nyoma, félnek a társadalmi elítéléstől. Éreztetik a gyerekkel alá-és fölérendeltségüket. Sajnos vannak szülők, akik nem ismernek jobb módszert gyerekük irányítására, és meg vannak győződve róla, hogy verés nélkül lehetetlen nevelni.

Kit csuknának le azért, mert lehülyézi a gyerekét?

Ha bántalmazásról beszélünk, szinte mindig csak a piramis tetejét látjuk (fizikai és szexuális), de ami nagy tömegben jelen van, az rejtve marad: az érzelmi bántalmazás és az elhanyagolás sokkal nehezebben megfogható és kevésbé bizonyítható. De mi az érzelmi visszaélés? Például ha elutasítjuk a gyerekeink igényeit vagy figyelmen kívül hagyjuk fejlődését. De van olyan, aki túl magas elvárásokat támaszt feléjük, idősebbnek tekinti a valós koránál. És ugye azért is különösen romboló ha ez a szülő részéről történik, mert vele érzelemmel telibb a kapcsolata, és valószínűleg nem is egyszeri a dolog, ezért folyamatosan megéli. És persze kit kérnek számon azért, mert lehülyézi a gyerekét? Természetesen, akinek belefér egy "segges", ezen valószínűleg mosolyog, de ennek a mondatnak még évek múltán is meg lesz a nyoma, akár egy késszúrásnak.

Generációról Generációra

Azt, hogy hogyan legyünk szülők mindig is tapasztalati úton adták át elődeink. A bántalmazás gyakran generációról generációra öröklődik. Sokszor hallani bántalmazott gyerekek szüleitől: „Engem is vertek, mégis rendes ember lettem.”

Magánügy

A nevelési ismeretek megszerzését sokan nem tartják fontosnak. A szülők saját példaadó szerepükről és annak jelentőségéről keveset tudnak, inkább támaszkodnak a hagyományokra. A legtöbben saját kudarcukként élik meg a nevelési problémákat, és magánügynek tekintik.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Megdöbbenve olvastam egy apás facebook csoportban mennyien tartják megoldásnak a hiszti ellen , hogy a csap vagy hideg zuhany alá tartják a gyereküket. Kipróbáltam magamon. Nem esett jól. És én még fel is készültem rá. "A hideg zuhany nagyon durva, agresszív reakció, konkrétan a bántalmazásnak egy formája. Sajnos én is elég gyakran találkozom vele. A hideg zuhany – a fizikai bántalmazáshoz hasonlóan – rólam és a saját szülői tehetetlenségemről szól. A tehetetlenség érzésével és állapotával önmagában nincsen semmi baj, hiszen emberek vagyunk: miért kellene minden helyzetben azonnal feltalálnunk magunkat?" Peer Krisztina klinikai gyermek-szakpszichológus

ᴘɪxᴇʟᴀᴘᴜ (@pixelapu) által megosztott bejegyzés, Febr 14., 2020, időpont: 5:19 (PST időzóna szerint)

A bejegyzés a Gyermekbántalmazás - Aki sokat simogat, kevesebbet üt cikke alapján készült